Ige:

Olvasd 2Móz 17,1-7.

1Kor 10:4 És mindnyájan egy szellemi italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

Folytatjuk a testté lett Igéről, azaz J. Kr.-ról a sorozatot, ezen belül a Róla szóló próféciákat. A pusztai vándorlás során megütött kőszikláról a Szt. Szellem Pál apostol által egyértelműen kijelentette, hogy Krisztus volt. Nézzük meg a Krisztus-kősziklának az üzenetét! Krisztusnak nem csak ez a vizet adó kőszikla az előképe, hanem a Szentírás több helyen szól Krisztusra mutató sziklákról.

1.) A nép zúgolódása

Azt olvastuk, hogy a népnek nem volt innivaló vize.  Kétségtelenül nehéz a szomjúság. Azonban a nép már olyan sokszor megtapasztalta Isten gondoskodó jóságát. Adott nekik addig is vizet és mannát is. Most mégis zúgtak, veszekedtek Mózessel, és kísértették az Urat: 7. v.: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen?

(Ha nehézségeink vannak, mi nem szoktuk ezt gondolni, hogy elhagyott az Úr?)

De mit tett Isten? A Mózes kezébe adott pálcával nem a zúgolódó népre sújtott, hanem a sziklára, és abból víz ömlött, hogy a nép igyék. Még inkább csodálatos Isten szeretete, ha arra gondolunk, amit Kr. által tett velünk. Bűneinkért nem minket büntetett, hanem Fiát.  Ján 19:34 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból. Kr. vére folyt, hogy eltörölje bűneinket, lázadásainkat, zúgolódásainkat. Aztán víz is folyt az Ő oldalából, hogy a szellemi szomjúságunkat oltsa. Mire szomjazik az ember igazán? Mi tudja oltani lelkének kínzó szomjúságát? Nem a fizikai víz, hanem az Istennel való közösség.  Zsolt 42:2-3 Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? A mi bűneinknek is a szomjúság az oka. Az Istennel megszakadt közösségünk miatt szenvedünk és epekedünk, és veszekedünk, és zúgolódunk. Isten J. Kr.-t adta, hogy helyreálljon a kapcsolat köztünk és Isten között. Kr. lett az utunk az Atyához! Milyen jó hozzánk az Úr, hogy vétkeinket Őreá vetette, és Kr. véréért megbocsátott. Zsolt 36:8-10 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása…

2.) Az Írás Kősziklának nevezi Istent is és Krisztust is

Az Úr, (=Jehova) mondta: 6. v.: Íme én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára… Az ószövetségben sok helyen arról olvasunk, hogy Isten volt a kőszikla. Pl., 5Móz 32:3-4 Mert az Úr (=Jhvh) nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! 2Sám 22:32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül?; S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?

Ugyanakkor azt is olvastuk, hogy a Kőszikla egyértelműen Kr. Ez is arra mutat, hogy J. Kr. Isten. Benne az Isten lett testté. Ő és az Atya egy!

3.) A Kőszikla hasadéka

Nemcsak akkor hasadt meg a kőszikla, amikor vizet adott a népnek, hanem akkor is, amikor Isten elrejtette benne Mózest. Mózes azt mondta: 2Móz 33,18: Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet. Az ember tudva vagy tudatlanul, Isten után vágyik. Róm 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Isten is vágyik utánunk. Jób 14:15 Szólítanál, és én felelnék neked, kívánkoznál a te kezednek alkotása után. Hogyan találkozhatunk Istennel? A Szent Isten jelenlétét, dicsőségét, arcát e testben élő bűnös ember nem bírná ki.

2Móz 33:20-22 mert nem láthat engem ember, élvén. És monda az Úr: Íme van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Csak így találkozhatunk a Szent Istennel, a Kőszikla hasadékában. Vagyis J. Kr.-ban elrejtve. Ézs 53:5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.

4.) A Kőszikla védelem

Dávid írta: Zsolt 31:3-4 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nekem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. Zsolt 71:3 Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. Dávid idejében a sziklavár védelmet adott az ellenséggel szemben. Dávid azonban tudta, hogy a biztos védelem Isten. Nekünk is Ő a védelmünk. J. Kr. a Szabadítónk, Megtartónk és Kőszálunk!

5.) A Kőszikla-Krisztus a szilárd talaj a lábunk alatt

Zsolt 40:2-4 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét. Minden hívő ember elmondhatja ezt, amit Dávid, és vele együtt adhat hálát az Úrnak. Az Úr nélkül elsüllyednénk, a magunk erejéből soha ki nem kerülnénk a bűn sáros fertőjéből, a pusztulás gödréből. Az Úr vont ki belőle, és szilárd talajra állított, a Kősziklára, J. Kr.-ra. Hogyne dicsérnénk Urunkat, J. Kr.-t és Atyánkat, Istenünket!

6.) A Kőszikla, Akire építeni lehet

Az Úr Jézus maga is szólt a Kőszikláról. Máté 7:24-25 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. J. Kr. szava, Igéje kőszikla. Megáll mindörökké. Ég és föld elmúlnak, de az Ő beszédei soha el nem múlnak. Soha nem lesz idejétmúlt vagy érvénytelen. A beszéde, az Igéje mögött Ő maga, a testté lett Ige, J. Kr. áll, ezért arra lehet építeni.

Pál apostol is hasonlóképpen beszél erről. 1Kor 3:11 Más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Azonban nem mindenki fogadja el Kr.-t. Nem mindenki rejtőzik el Benne, nem mindenki iszik a Belőle fakadó vízből, nem mindenki akarja hallani az Ő szavát, és még kevesebben akarják megcselekedni. Emiatt csak kevés ember életének az alapja J. Kr. Többeknek közömbös, vagy éppen botrány, a megütközés sziklája.

7.) J. Kr. a megütközés sziklája

Izrael vezetői is megütköztek Benne. Luk 20:17-18 Ő pedig reájuk tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé? Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. Milyen különös, hogy J. Kr. élő vizet adna, az ember megtartója, életének szilárd alapja lenne, és mégis elutasítják. Csakhogy az elutasítás súlyos következményekkel jár: Az ilyen embert a szikla szétmorzsolja, szétzúzza.

A végidőkben J. Kr., mint kőszikla szétzúzza az Ellene felépített összes emberi és sátáni birodalmat. Dán 2:34-35 Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet. Az emberek közül csak keveseknek kellett J. Kr. Az emberiség egésze elutasította Őt, de végül mégis az Ő uralma valósul meg majd az egész földön, nem emberi birodalmak, nem emberi és sátáni uralom.

A Jelenések könyvében olyan emberekről olvashatunk, akik hallottak, tudtak J. Kr.-ról, arról is, hogy aki Őt elutasítja, azon Isten haragja marad. Arról is tudtak, hogy a szelíd és alázatos Bárány Jézus kegyelme idejének lejárta után az Ő haragjával találkoznak, és mégsem engedelmeskedtek az Úr szavának, mégsem a kősziklára építették az életüket. Ilyen emberek szólalnak meg a Jel 6:16-17-ben: És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? Akinek nem kellett J. Kr. mint Kőszikla, az a teremtett világ élettelen sziklái alá rejtőzve szeretne Tőle szabadulni, de nyilvánvaló, hogy mindhiába.

Megemlítem még az Úrnak azt a kegyelmét, amikor valaki még e földi életben esik e sziklára, de nem magát zúzza szét, hanem azt, ami benne akadálya volt az élete teljes átadásának, ami akadályozta a hitét, a megbékélését J. Kr.-al és Istennel. Példaként megemlítem Heinét, a híres német költőt. Elolvasom az utolsó versének magyar fordítását: Uram! A lantom összetörve,

A Krisztus-szikla törte össze.

Könyörgök mostan lent a porban,

Földig alázva, meghajoltan,

Félig holtan:

Uram, bocsásd meg,

Mit eddig daloltam!

A lant Heine költészete. Egyrészt tragikus, ami az élete végén kiderült, hogy az örökkévalóság szempontjából az egész költészete semmit sem ér. Ugyanakkor kegyelem, hogy ezt még ebben az életben látta meg, és a lantja összetört ugyan, de ő maga megmenekülhetett. Kegyelem ma is, ha még ez életben döbben rá egy ember, hogy amit tett, semmi, de még Krisztushoz jöhet, és kegyelmet kap.

Befejezem:

Aki nem akar J. Kr.-al megbékélni, nem akar Neki hinni, annak megütközés köve lesz, és összetöri, összezúzza magát. De akik hisznek Benne, azoknak J. Kr. a Kőszikla. Ő nemcsak Izraelt követte a pusztában, hanem velünk van a mi földi, pusztai vándorlásunkon is. Ő az, Aki vizet ad. A szellemi szomjúságunkat, és minden szükségünket Ő elégíti meg. Ő adta értünk a testét és a vérét, hogy Benne elrejtőzve biztonságban legyünk, mint Mózes a kőszikla hasadékában. J. Kr. a szilárd talaj a lábunk alatt, hogy ne süllyedjünk el a posványban, a bűnben. Ő a biztos Kőszikla-alap, Akire építhetjük az életünket. Hála és dicsőség Neki ezért!

Ámen! Énekeljük el a 344. sz. éneket: Kőszirt a pusztán…